Míg az európai intézmények sikerként tálalják a légi utasok jogainak új reformcsomagját, a rendelet részletes jogi elemzése rávilágít arra, hogy a politikai kompromisszumnak komoly ára volt.
Ahogy arról délelőtti cikkünkben beszámoltunk, az Európai Parlament és a Tanács egyeztető delegációi több mint egy évtizedes patthelyzet után megállapodásra jutottak az EU 261/2004 rendelet modernizálásáról. Az Európai Parlament győzelmi jelentései elsősorban a 3 órás kártérítési küszöb megőrzését és a kézipoggyászok alapárasítását emelik ki.
Azonban a légitársaságok lobbija és a tagállamok kormányai olyan engedményeket kényszerítettek ki a tárgyalóasztalnál, amelyek a jelenleg hatályos joggyakorlathoz képest egyértelmű visszalépést és a fogyasztói jogok szűkítését jelentik. Az alábbiakban a szabályozás három leginkább aggályos pontját elemezzük.
Szakmai gyorsértékelés: Az új szabályozás sikeresen megvédte a kártérítések pénzügyi alapjait, de a háttérben drasztikusan lerövidítette az igényérvényesítési időablakot, és szigorú plafont szabott a légitársaságok helyszíni ellátási és szállásbiztosítási kötelezettségeinek.
1. A 9 hónapos egységes elévülés: Az időablak drasztikus záródása
A reformcsomag egyik legjelentősebb és legkedvezőtlenebb változtatása az egységes európai elévülési idő bevezetése. A jelenlegi szabályozás nem határoz meg határidőt az igények benyújtására, így az a tagállamok nemzeti jogára van bízva, amely jelenleg 2-6 éves elévülést jelent, tagállamtól függően.
Az új rendelet ezt az időszakot egységesen mindössze 9 hónapra csökkenti.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok a fogyasztók, akik nincsenek azonnal tisztában a jogaikkal, vagy csak a következő évi utazásuk tervezésekor kezdenének el foglalkozni egy korábbi járatkéséssel, véglegesen elveszítik a jogszabály által biztosított kártérítési összegeket.
2. Ellátási kötelezettség: Kitolódó étkezési határidők
A hatályos EU 261/2004 rendelet szerint a légitársaságok gondoskodási kötelezettsége sávos: az 1500 kilométernél rövidebb járatok esetében már 2 óra késés után kötelező ételt és frissítőt biztosítani az utasoknak.
Az új kompromisszumos szöveg ezt a határt a diszkont légitársaságok előnyére módosítja. A jövőben 2 óra várakozás után az üzemeltetőnek csupán „frissítőt” (jellemzően vizet vagy kávét) kell adnia, míg a tényleges étkezés (meleg étel vagy szendvics) biztosítása minden járatkategóriában egységesen 3 óra késésre tolódik ki. Ez a statisztikailag leggyakoribb rövid távú, európai fapados járatok utasait érinti a leghátrányosabban.
3. Szállodai elhelyezés: A 3 éjszakás korlát bevezetése
A hatályos joggyakorlatban a légitársaságok szállásbiztosítási kötelezettsége időben korlátlan. Az Európai Unió Bírósága a mérvadó McDonagh v Ryanair ügyben (a 2010-es izlandi vulkáni hamufelhő okozta légtérzár idején) egyértelműen kimondta: a légitársaság vis maior esetén sem mentesülhet a gondoskodási kötelezettség alól, és mindaddig köteles fizetni az utasok szállását, amíg az átfoglalásuk meg nem történik.
Az új szabályozás ezen a téren is engedményt tett a légitársasági lobbinak, és a kötelező szállodai elhelyezést maximum 3 éjszakában korlátozza. Amennyiben egy jövőbeni geopolitikai válság, háborús légtérzár vagy globális informatikai leállás miatt az utasok 3 napnál hosszabb ideig rekednek külföldön, a negyedik naptól kezdve a szállás és az ellátás költségeit teljes egészében maguknak kell fedezniük.
Konklúzió: Miért válik még fontosabbá a professzionális segítség?
Az új reformcsomag világossá teszi, hogy a légitársaságok felelősségre vonása a jövőben sokkal szigorúbb és rövidebb határidőkhöz lesz kötve. A 9 hónapos jogvesztő határidő bevezetése miatt az utasoknak már nem lesz lehetőségük évekre visszamenőleg rendezni a követeléseiket.
Ebben a beszűkült időablakban a professzionális, automatizált és jogilag alátámasztott igényérvényesítés jelenti majd az egyetlen biztos utat a fogyasztók számára.
